Ha ítéleted van rólam
Nézd meg magad jobban
Ha ítéletem van rólad
Megnézem magam jobban
Ha véleményed van rólam
Biztatlak mond el
Ha véleményem van rólad
Bátran viseld el
Formálódásunkban
Rombolnak az ítéletek
Formálódásunkban
Segítenek vélemények.
2010. július 19.
2010. július 18.
Vélemény
Avagy inkább eltorzult rágalmazás?
Spirituális tanítóimtól azt tanultam, ha valakinek véleménye van rólam, akkor arra oda kell figyelni, hiszen ha ő így látja, akkor annak bizony ott van alapja, tehát meg kell vizsgálni, hogy egy másik ember miért lát engem úgy, ahogy éppen lát?
Ezt nagyon igyekszem betartani, és azóta is gyakran teszem az ellenőrző körutamat vélemények hatására.
Van viszont valami, ami nem stimmel ezzel kapcsolatban.
Ez pedig az az eset, amikor valaki a semmiből mégis előrángat mindenféle "véleményt" rólam mint kész tényt.
Nos ezt nevezem én rágalmazásnak vélemény helyett.
Viszont az ilyen vélemény / rágalmazás hihetetlenül fájó tud lenni.
Hogy miért? Talán pont az igazságtalansága által?
Azt hiszem nem.
Vagy tán azért, mert nem tettem olyat, amiért így kellene valakinek hozzám viszonyulnia?
Jézusom! Fogalmam sincs!
Csak azt tudom, hogy nagyon fáj!!!
Amire egy ilyen eset által ráeszméltem, már az is tanulság a számomra, hogy nem féltetlenül rólam nyilvánítja ki a véleményét, nem kell feltétlen igazságalapjának lenni az ilyen sértésnek szánt megnyilvánulásnak.
Ilyenkor éppen a másik ember fájdalma ordít ki abból, amit felém közvetít.
Az önmaga által nem ismert tulajdonságait hordja a lábaim elé mint áldozatot.
Na de ezzel nekem mit kéne kezdenem? Erre viszont újabb válasz vár, amit szintén nem tudok.
Csak azt tudom, hogy menekülök az olyan ember közeléből, akinek ekkora fájdalma van, és azt képzeli, ha másokat a sárba döngöl, akkor ő azáltal több és értékesebb emberré válik.
Lassan kialakul az elképzelésem ezzel kapcsolatban, és sajnos nem igazán tetszik, amire figyelmeztet.
Mégpedig arra, hogy a bennem lévő fájdalmat visszhangozza számomra.
És hogy miért nem tetszik? Talán mert számomra ismeretlen ennek a fájdalomnak az eredete.
Ezt nagyon igyekszem betartani, és azóta is gyakran teszem az ellenőrző körutamat vélemények hatására.
Van viszont valami, ami nem stimmel ezzel kapcsolatban.
Ez pedig az az eset, amikor valaki a semmiből mégis előrángat mindenféle "véleményt" rólam mint kész tényt.
Nos ezt nevezem én rágalmazásnak vélemény helyett.
Viszont az ilyen vélemény / rágalmazás hihetetlenül fájó tud lenni.
Hogy miért? Talán pont az igazságtalansága által?
Azt hiszem nem.
Vagy tán azért, mert nem tettem olyat, amiért így kellene valakinek hozzám viszonyulnia?
Jézusom! Fogalmam sincs!
Csak azt tudom, hogy nagyon fáj!!!
Amire egy ilyen eset által ráeszméltem, már az is tanulság a számomra, hogy nem féltetlenül rólam nyilvánítja ki a véleményét, nem kell feltétlen igazságalapjának lenni az ilyen sértésnek szánt megnyilvánulásnak.
Ilyenkor éppen a másik ember fájdalma ordít ki abból, amit felém közvetít.
Az önmaga által nem ismert tulajdonságait hordja a lábaim elé mint áldozatot.
Na de ezzel nekem mit kéne kezdenem? Erre viszont újabb válasz vár, amit szintén nem tudok.
Csak azt tudom, hogy menekülök az olyan ember közeléből, akinek ekkora fájdalma van, és azt képzeli, ha másokat a sárba döngöl, akkor ő azáltal több és értékesebb emberré válik.
Lassan kialakul az elképzelésem ezzel kapcsolatban, és sajnos nem igazán tetszik, amire figyelmeztet.
Mégpedig arra, hogy a bennem lévő fájdalmat visszhangozza számomra.
És hogy miért nem tetszik? Talán mert számomra ismeretlen ennek a fájdalomnak az eredete.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
