Keménység

Avagy lágyan de keményen?

Mit jelent adott esetben a szó, hogy keménység? Gondolok itt az emberi természetet illetően.
Nekem részem van erről sokat hallani, amikor engem jellemeznek. Eleinte bántott, de mára megértettem, hogy ez vagyok én, és ezzel nincs semmi baj, hiszen ez a dolgom.

Viszont amit tanulnom kell, hogy hogyan is legyek kemény?
Meg még azt is, hogy kivel és mikor legyek kemény?
Számomra nyilvánvaló, hogy először magammal legyek kemény, hiszen csak akkor kapok olyan eredményt, amivel meg lehetek elégedve.

Ha már magam is elviselem a saját keménységem, akkor akár kifelé, mások felé is lehetek hasonló.
A keménység csak segít, hogy azokat a vélt vagy valós tulajdonságaimat megértsem és kezelni tudjam, amikkel nap mint nap hadakozok.

A keménység másra is jó. Például nem tudok beleesni olyan érzelmi drámákba, amikkel beszippanthat egy eszme, egy elgondolás, amivel nem értek egyet, ugyanakkor mégis hatással van rám.

Úgy tűnik, a víz lágy. Igaz? Igaz. A szikla kemény. Igaz? Igaz.
Mégis azt látom, hogy a víz nem ismer akadályt, még a kemény szikla sem tudja az útját állni.
Sőt a víz "lágysága" még változtatni is képes a szikla "keménységén".

Így hát eldönteni, hogy kinek mi tartozik a lágyság vagy éppen keménység fogalmába, arról nem is érdemes szót váltani. Mert mindenkinek minden mást jelent.

Ami számomra biztos, hogy érdemes keménynek lenni.
Na jó, talán egy kicsit lágyan, mint a víz. :)

 

Tanács

Kinek és hogyan van szüksége a tanácsra?
Amikor tanácsot adok másoknak, azt annyira jó tanácsnak vélem, és azon csodálkozom, hogy ezt a tanácsot a másik miért nem hallja és cselekszi meg, hiszen pont azt kéne tennie ahhoz, hogy meg tudja változtatni a dolgokat?

Csakhogy azok a tanácsok teljes mértékben magamnak szólnak.
Ebben van a legcsodálatraméltóbb ajándék az embernek magának.
Mindig pontosan tudja, hogy hol a hiba és azt is tudja, hogy arra mi az orvosság.
Csak azt képzeli, hogy a másik életét látja és a másiknak ad tanácsot, és meg sem fordul a fejében, hogy az semmi más, mint a maga problémájára a megoldás.

Igen, ez bizony így működik. :)
Van egy mondás, aminek ha nem a pejoratív értelmét veszem, akkor pontosan erről szól.
Másnak a szemében a szálkát is meglátja, a sajátjában a gerendát sem.

Amikor oly élesen látom a másik problémáját, akkor az azért van, hogy segítsen nekem is megtalálni a sajátomat.
Mindig olyan meglátásokat kapok, amiket a saját életemben kell felfedezni, és azt ott megoldani.

A problémák milyensége természetesen találkozhat egy másikéval, de soha nem elsődleges, hogy a másik mit tesz az én "tanácsommal", hanem az, hogy én mire használom fel a tudásomat a magam érdekében?

Talán ha magam is ezen "tanácsok" szerint cselekszem, talán akkor és nem korábban, mások is "jó tanácsnak", jaj mit is beszélek? Útmutatásnak vélnék a maguk számára.