Manipuláció
Avagy idegen akarat általam való végrehajtása

Vannak tulajdonságok, amiket ugyan észreveszek másokban, de valahogy nem zavar.
Amikor ilyet felfedezek, akkor meglepődök, hogy miért van bennem ekkor egyetértés, hiszen alapból hadakozok minden "manipuláció" ellen?
Valójában rá kellett jönnöm, hogy igen, bennem is ott van a készség erre a remek emberi vívmányra. :)

Igen, igen, nem vagyok mentes attól, ha valamit el akarok érni, akkor megragadok alkalmakat arra, hogy embereket manipuláljak azért, hogy az események úgy alakuljanak, ahogy az nekem tetszene.

Ezt korábban nagyon tudatosan cselekedtem. :) Mármint abban voltam tudatos, hogy tudtam, hogy mit akarok elérni bizonyos esetekben, és ahhoz felhasználtam a környezetem "segítségét". (Persze ezt csak én nevezem segítségnek, hiszen erre senkit nem kértem meg. ;))

A tudatosság fogalma mára erősen átalakult, így most másképpen látom korábbi önmagam, de attól még nem vethetem le akkori késztetéseim, és az eredmény érdekében elkövetett apró kis trükkjeim.

Azt gondolom, hogy még mindig használom ezt a tulajdonságom, viszont nagy a különbség azzal, hogy már nem én akarom a dolgok menetét irányítani, csak egy kicsit besegítek. :))
Na jó, komolyra fordítva a szót, valójában ma már nem keresem azokat az alkalmakat, lehetőségeket, hogy ilyen módszerrel irányítsam a történéseket az életemben.

Hagyom, hogy úgy alakuljon minden, ahogy alakulni akar, így sokkal könnyebb "irányítani" azt a kevés történést, amivel még találkozom. :)
Mert ha én nem vagyok ott az akaratommal, akkor valahogy a történések is mennek a maguk útján, azaz problémamentesen.

Határozottság
Ami talán nem is határozottság.

Születésem óta a határozottság nyomása alatt élek. Na nem a sajátom, hanem első nekifutásra szülői, aztán a példán felbuzdulva mások is alkalmazták velem szemben.

Mivel a határozottságot már az anyatejjel magamba szívtam, így ezzel soha nem volt gondom. Hittem én. :)
Pontosabban azt hittem, hogy én egy határozott ember vagyok. És soha nem értettem meg, hogy miért nem vagyok képes érvényesíteni a mondandóm egy beszélgetésben?

Amikor valakivel olyan téma került terítékre, ahol a másikkal végképp nem értettem egyet, képtelen voltam végigvinni a saját véleményem, mert mint gyermek azt is megtanultam, ha valaki határozott velem szemben, ott nekem engednem kell. Ebből aztán szépen ki is alakult a megfutamodás, amit makacssággal lepleztem.

Hát igen, mint minden, a határozottság is csak egy álca volt, amit eltanultam használni, de mert nem a saját jellememből fakadó határozottság volt, éppen ezért rendre kudarcot is vallottam vele.

Így aztán meg kellett tanulnom, hogy ki kell állnom a saját igazam mellett, nem csak mutatnom kell, hogy én milyen egy magabiztos személy vagyok üres frázisokkal.

Persze mint mindent, amit felfedezek magamban, ezt is gyakorolnom kell, míg megérzem azt a fajta erőt, amivel nyugodtan felvállalhatom, hogy igen, nekem is megvan a saját véleményem, és ha a vitapartner nem tud ésszerűbb magyarázatot a sajátomnál, akkor ne kelljen meghajolnom a másik határozottsága előtt.

Tulajdonképpen önmagam elismerése, ha képes vagyok felvállalni azt a véleményt, amit én képviselek.
Természetesen ebben a felvállalásban nem játszhat szerepet olyan ellenérv, mint a : makacsság; akkor is nekem van igazam hozzáállás; agresszív védekezés vagy éppen támadás.